Kedves nyugdíjasok,
hogyan telnek napjaitok, írjatok.
Kevés kimondottan nyugdíjasoknak való oldalt találni. Nekem ugyanis eddig nem igazán sikerült. Szivesen megosztanám Veletek a mindennapi élet örömeit és gondjait.
Idösek és fiatalok
Az idősek és fiatalok kapcsolatának sajátos alakja az anyós. Annyi bosszantó anyós-vicc, szóbeszéd köztudott, hogy a közhiedelem szinte a boszorkányokkal helyezi egy rangra az anyósokat. Igaz, vannak anyósok, akik valóban megrontják, megkeserítik a fiatal házasok életét. Az is bizonyos, hogy az ilyen ifjúi kapcsolatnak ez semmiképp sem válik előnyére. De gondoljuk csak meg, vajon mindenben az anyósok a hibásak? És csak ilyen anyósok léteznek? Ugye, nem? Hiszen az anyósban lévő rossz tulajdonságok talán éppúgy megtalálhatók a fiatalokban, csakhogy azt elhomályosítja a szerelem. Nos, ha a fiatal menyecske okkal, vagy anélkül rossz véleménnyel van férje szüleiről, elvárhatja-e, hogy házastársunk viszont szeresse az ö szüleit? Mert ezt, ugye, mindenki elvárja?! Ennek a problémának is ott van a kulcsa, hogy mindkét részről megértést kell tanúsítani. Próbálják meg az ifjak, s bizonyára hasonló érzésekkel válaszolnak rá az idősek.
Egy mese:
Kétségbeesve kereste fel egy zaklatott, karikás szemű az idegfeszültségtől remegő fiatalasszony az öreg füvesasszonyt, és elmondta, pokol az élete, megkeseríti anyósa a mindennapjait, és csak azt az egy kiutat látja, hogy elteszi valamilyen módon anyósát láb alól. Végiggondolva a dolgot úgy döntött ezt méreggel a legegyszerűbb megtennie. Kérte a füvesasszonyt, adjon neki valami biztosan ható mérget. Az öregasszony nézte nézte a fiatalt egy darabig, gondolkodott, majd elővett egy tégelyt, és átadta, elmodva azt is, hogy lassan ható szerről van szó, kimutathatatlan, és a bőrbe dörzsölve biztos eredményre vezet. Telt, múllott az idő és egyszer csak az öregasszonynál újra jelentkezett a fiatalasszony, teljesen megváltozva, alig lehetett ráismerni. Vonásai kisimultak, megteltek, boldognak látszott, bár idegességét nehezen palástolta. Elmondta, nehezen tudta rávenni anyósát, hogy használja a kenőcsöt, de sokadjára sikerült elérnie, hogy a kenőccsel masszírozhassa. Sok időt töltöttek így együtt, s masszírozás közben beszélgettek. Az anyós sokkal kedvesebb lett, a menyecske megértőbb, végülis mostanra megértik, elfogadják egymást: nem kívánja anyósa halálát. Nem lehetne valami ellenméreggel hatástalanítani a mérget? Elmosolyodott erre az öreg füvesasszony, és átadott egy másik tégelyt, legyen csak nyugodt, ez ugyanaz a szer, mint az első. Az sem méreg volt, egyszerű masszázskrém mindkettő. A szeretet, az egymás megismerése az, ami változtatott a helyzeten.
Kívánom mindannyiunknak, ha kell, legyen a közelünkben egy okos füvesasszony.